A találkozó előtt búcsúztatták Illés Bélát, az elmúlt másfél évtized legjobb magyar futballistáját egy gálamérkőzés keretein belül. Az irányító nevéhez fűződik a legtöbb bajnoki mérkőzés az élvonalban, szám szerint 540, amelyek során 215-ször volt eredményes.

Álmoskásan kezdődött a mérkőzés, és az iramot még a legjobb indulattal sem lehetett közepesnek nevezni. A soproniak eszméltek előbb, hogy bizony a vezetést most könnyedén meg lehet szerezni és egy sarokrúgást követően Radu révén ezt meg is tették.

A félidő közepéig a játék képe a góltól függetlenül nem változott semmit, de ezután egyik pillanattól a másikra megnőtt az iram, és pontosabbá vált mindkét csapat játéka.

Az MTK-nak ezután egy nagyszerű kiugratásra, Zsidai révén, és Hrepka higgadt befejezésére volt szüksége az egyenlítéshez. A kék-fehérek azonban nem elégedtek meg ennyivel, és hacsak egy némileg szerencsés góllal is de átvették a vezetést.

A szünet után még szinte a pályára sem értek ki a vendégek, amikor Hrepka futott el a bal szélen, az Ibricen meg is látszott hiszen csak csupán úgy tudta megállítani a fiatal csatárt, hogy Szabó Sándor játékvezető a román védő tette láttán egyből a tizenegyes pontra mutatott.

A büntetőt Kanta József magabiztosan értékesítette, és ezzel eldőlni látszott a mérkőzés. Sőt a fiatal irányító végleg elvehette volna a soproni játékosok kedvét, de pechjére pár perccel később néhány centit tévedett és a bal kapufát találta telibe.

A kegyelemdöfést a csereként beállt Németh Krisztián adta meg a vendégeknek, a fiatal támadó Kanta szabadrúgása után helyezkedett nagyszerűen és lőtte a hálóba csapata negyedik gólját.