Mindkét vezetőedző változtatott az előre megadott összeállításon: A tatabányai csapatban Kerényi, Jezdimirovics és Ngalle maradt ki, míg a másik oldalon nem kis meglepetésre Salamon került ki a csapatból, olyannyira hogy Lengyel Ferenc még a keretbe sem jelölte az egykor a válogatottat is megjáró középhátvédet.

Az első negyedóra igen unalmas, vagy ha egy kicsit optimistábban állunk a magyar futballhoz mondhatnánk puhatolózó játékot hozott. A két veretlen csapat közül aztán a hazaiak unták meg előbb az eseménytelenséget, és sokkal offenzívabbá változtatták játékukat.

Aminek meg is lett az eredménye. Csopaki passzolt a hálóba egy remek tatabányai támadás végén. A gól után a paksi csapatnak nem volt más választása meg kellet próbálnia kijönni a szorításból. Ez sikerült is a vendégeknek és több ígéretes támadást is vezethettek, ám próbálkozásaikat nem koronázta siker.

Sőt az ekkor már az ellentámadásokra berendezkedő Tatabánya egy formás kontra után megduplázta előnyét. Necas remek ütemű átadását Kouemaha váltotta gólra.

 szünetre tehát megnyugtató és mindenképpen megérdemelt előnnyel vonulhatott a hazai gárda.

A második félidőre a Paks igen elszántan és két új játékossal érkezett, aminek gólokban ugyan nem, de helyzetekben meglett az eredménye. Nem is akármilyen lehetőségek maradtak ki vendég oldalon, számszerint három kapufát szerzett az „atomvárosi” csapat.

Az újabb gólt mégis a Tatabánya szerezte. A pécsi meccs hőse, a kameruni Kouemaha megszerezte csapata harmadik saját maga második gólját a mérkőzésen, és ezzel végérvényesen eldöntötte a három pont sorsát.

A két csapat közül a Tatabánya maradt veretlen.