Nem kezdett megilletődötten a szolnoki csapat annak ellenére, hogy mintegy hétezer ferencvárosi szurkoló utazott el kedvenc csapatával Szolnokra.

Ügyes és veszélyes támadásokat vezettek, de ha a védelem megingott is, Kemenes – egy alkalmat kivéve – a helyén volt. A remek helyzetfelismerésből szerzett szolnoki gól után azonban felébredt a Fradi, és a játékrész további részében átvette a mérkőzés irányítását.

Szinte azonnal megszerezték az egyenlítő gólt, egy teljesen jogosan megítélt büntetőből, majd két perc leforgása alatt a vezetést is átvették Lipcseiék, és végül teljesen megérdemelt kétgólos Fradi-vezetéssel mentek pihenőre a csapatok.

A szünetben nem cserélt egyik gárda sem, és ugyanolyan aktivitással folytatták a második félidőt, akárcsak az elsőt. A játékrész vendégfölénnyel kezdődött, aminek eredményeképpen Lipcsei húsz méterről egy gyönyörű góllal mattolta is Rézsót, a hazaiak kapusát.

A negyedik vendéggól után kissé magához tért a hazai gárda is, és veszélyes ellentámadásokat vezettek, és egy megérdemelt büntetővel sikerült szépíteniük is.

A Ferencváros csapata Lipcsei és Laczkó nagyszerű játékával ismét beleerősített, és az utóbbi egy újabb góllal – ezúttal fejjel – eldöntötte a mérkőzést.

A mérkőzés végére abszolút mezőnyfölény alakult ki a Fradi javára, és veszélyes helyzeteikkel könnyen újabb gólt szerezhettek volna, de Rézsó – és a szerencse – az utolsó tíz percben együttesen segítették a hazaiakat ennek elkerülésében.

Összességében egy jó iramú mérkőzésen a Ferencváros megérdemelten hozta el a három pontot Szolnokról.