– A teljesítményéhez, a győzelemhez gratulálni illik, de elfogadja-e, ha a kívülálló a látottak után kissé fanyalog?
– Tudásunk huszonöt százalékát nyújtottuk szombat délután – mondta Dragóner Attila. – Az akarattal, az elszántsággal nem volt gond, de én tisztában vagyok azzal, hogy sokkal többre vagyunk képesek. Néhány hete edzem újra itt, ennyi tréning elég volt ahhoz, hogy felmérjem, mit tud ez a keret, például a Honvéd elleni öt nullás győzelmünk bizonyította, hogy van fantázia ebben a csapatban.

– Akkor mi okozta, hogy ennyire visszafogottan futballozott a Fradi?
– A Honvéd elleni felkészülési mérkőzés után néhányan próbajátékra mentek, és messze volt még a bajnokság kezdete, mi pedig már ragyogó formában éreztük magunkat, kihegyezve a tétmérkőzésekre. A fiatalokat azért megviselhette a kizárás körüli hercehurca, idegileg sokat kivett belőlük az egész egyesületnél érezhető bizonytalanság. Öt futballista szerződése péntekig kérdéses volt, és lehet, akadhatott olyan, esetleg rutintalanabb futballista, akit bénított az a hatalmas szeretet, amely a meccs előtti napokban elárasztott bennünket. Nem vagyok ideges, mert tudom, a folytatásban lényegesen gyorsabban, jobban is játszunk majd, a helyzeteinket is jobb százalékban használjuk ki. S ne feledje: a másodosztályban legutóbb harmadik Jászapáti gyakorlatilag nem járt a térfelünkön. Nem könnyű úgy támadni, hogy húszan tolonganak a tizenhatos környékén. Ezzel együtt azt hiszem, ha az első félidőben beta-lálunk, lényegesen könnyebben szereztük volna meg a három pontot. Felőröltük az ellenfelet, és gyorsan hozzáteszem: rendkívül szimpatikus gárdával találkoztunk, le a kalappal a Jászapáti szervezett játéka, lelkesedése előtt. Mégis azt gondolom, az akarásunknak köszönhetően megérdemeltük a győzelmet, de nálunk is jobban rászolgált a sikerre a közönségünk.

– Mit szólt a zsúfolt lelátókhoz?
– Tudtunk a jegy- és bérleteladási adatokról, ezért nem ért minket váratlanul, mégis… Amikor fél négy körül a busszal megérkeztünk a stadionhoz, láttuk, mennyien eljöttek a békés tüntetésre, és hatalmas hangerővel felzúgott a „Hajrá, Fradi!”, mindenkit kirázott a hideg. Egymást spannolva érkeztünk az öltözőbe, és szívszorító volt kifutni telt ház előtt a pályára. Amikor a legutóbbi bajnoki meccsemen játszottam, itt, a Debrecent legyőzve bajnokok lettünk 2004 májusában, akkor éreztem hasonlót, de most tényleg megható volt tapasztalni: hozhatnak bármilyen döntést az illetékesek, az emberek nem engedik, hogy elvegyék tőlük a kedvenc csapatukat. Bármely sarokba keveredett az ember, hihetetlen mennyiségű pozitív energia áradt a nézőtérről a pálya felé. Úgy éreztem, mintha szabályosan tolnának előre minket a drukkereink. Furcsa érzés: mélységesen lehangoló, ami történt, és felemelő, ahogyan erre reagálnak az igazi Fradi-szurkolók.

– A szkeptikusok mondják: történelmi pillanat volt, ez indukálta a nyitány körüli hisztériát. De mi lesz a tizedik, a huszadik fordulóban, amikor mindenki hozzászokik, hogy a Fradi NB II-es? Nyilván ezt a csapat teljesítménye is befolyásolja majd, de kérdés, mikor lesz legközelebb telt ház…
– Ha a szurkolóink azt látnák, hogy lekezelünk bárkit is, azonnal elfordulnának tőlünk, tehát szó sem lehet arról, hogy bárki ellen nagyképűen lépjünk pályára. Persze Gellei Imrénél ez a veszély nem is fenyeget. Minden tiszteletem ellenére mégis azt érzem, nekünk elsősorban magunkkal kell megküzdenünk. Ha saját magunkat legyőzzük, tökéletesen felkészülünk a mérkőzésekre, az esetleges zavaró külső körülményeket ki tudjuk zárni, akkor elöl kell lennünk a tabellán. Másfelől azt gondolom, az, hogy a mérsékelt teljesítménnyel is végül képesek voltunk kiharcolni a győzelmet, megnyugtathatja a társaságot, önbizalmat adhat a folytatásra.

– Gyenge játékkal három pont, zsúfolt lelátók előtt: ez tökéletes nap volt?
– Nem. Nagyon sajnálom korábbi csapattársamat, Horváth Pétert, aki megsérült. Remélem, mielőbb rendbe jön, és visszatér a pályára.

Forrás:nemzetisport.hu